Június 18-án volt 135 éve, hogy Halmay Zoltán kétszeres olimpia bajnok úszó, egyesületünk névadója Magasfalu községben megszületett. Tíz éves koráig a Morva – menti kis faluban élt a kisnemesi család, egyes források szerint az ifjú Zoltán a Morva folyóban tanult meg úszni. A ma Szlovákiához tartozó Vysoká pri Morave önkormányzata nagyszabású ünnepséget rendezett a település leghíresebb szülöttének tiszteletére, melyre a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület képviselőit is meghívták. Olimpiai baráti körünk 2004-ben, a kiváló úszó olimpiai győzelmeinek 100 éves évfordulóján vette fel a kapcsolatot Magasfalu önkormányzatával, melynek emlékmű állítás lett a vége, háromnyelvű (szlovák, magyar és német) emléktáblával.
 

2016. május 27-én, 18 órakor, a  szombathelyi Malom Söröző Olimpia termében egyesületünk vendége lesz Buzek László, a „röplabdázás Puskás Ference”, akit fénykorában a világ egyik legjobbjának tartottak. Futballistának készült, mégis világklasszis röplabdázó lett. Húsz évig volt a Csepel meghatározó játékosa.

A válogatottban 266 alkalommal szerepelt. Az első volt a világon, aki hátsó sorköteles játékosként a hármas vonalon kívülről végrehajtott ütésekkel támadta  az ellenfeleket, valamint a felugrásos nyitás alkalmazása és tökélyre fejlesztése is az ő nevéhez köthető.

Pályafutása során három világbajnokságon (1966, 1970, 1978) és négy Európa-bajnokságon (1967, 1971, 1977, 1979) vett részt, s legnagyobb sikere az 1977-es Eb-n elért negyedik hely volt, ahol az Európa-bajnokság All Star-válogatottjába is beválasztották.

Régóta tervezett élménybeszámoló valósult meg május 29-én, amikor körünkben köszönthettük – Leon Stukelj és Magyar Zoltán után harmadik tornászként és első tornásznőként – Makray Katalint, a tokiói olimpia ezüstérmesét. A rendkívül jó hangulatú beszélgetés során – Gál László moderálása mellett – testközelből követhettük nyomon a Vasváron született és Szombathelyen is gyerekeskedő tornásznő élettörténetét. A Makray család a második világháború után – az édesapa ludovikás múltja miatt – nem tartozott a kor kegyeltjei közé. Azt édesapa orosz fogságból történő hazatérése után a család Budapestre költözött. Kati 10 évesen kezdett tornával foglalkozni. Tehetsége révén egyre előbbre jutott, sorra nyerte a versenyeket és 1962-ben bekerült a válogatott keretbe is. Porto Alegrében, az Universiádén már ízelítőt adott kivételes tudásából, aranyérmet szerzett egyéni összetettben és csapatban is.