A magyar tempó legeredményesebb képviselője. Halmay Zoltán élete.
Mintha egy monarchiabeli divatlap címlapjáról nézne ránk a magyar úszósport egyik legnagyobb egyénisége, Halmay Zoltán. Elegáns szövetöltöny, mellény, nyakkendő és az elmaradhatatlan kalap. A szelíd, megnyerő tekintet céltudatos embert takar. De ki is volt ő valójában, s hogyan szerzett dicsőséget magának és nemzetének?
Halmay Zoltán - osztrák anya és magyar apa gyermekeként - a Pozsony megyei Magasfalu (Hochstetten, ma Vysoká pri Morave) melletti Dubrava tanyán született 1881. június 18-án. Édesapja jószágigazgató volt a Károlyiak birtokán. A kisnemesi, egyes források szerint Jászkun - vidéki származású család előszeretettel használta az "erdőtelki" előnevet. Tíz éves volt, amikor a Morva - menti kis településről a család Budapestre költözött. Emil, István és József fivéreivel ekkor kezdett úszni az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél lehorgonyzott Dunai Beitscher Uszodában. A belvárosi reáliskolában (ma Xántus János Idegenforgalmi Középiskola) végezte tanulmányait. Mire befejezte a középiskolát, közel 190 centis, remek fizikumú ifjúvá érett.
Igazi allround sportember volt. Úszásban a világhírig jutott, de a kor divatjának megfelelően emellett kiválóan vízilabdázott, jéghokizott, evezett és remek labdarúgó volt a MUE csapatában. 1900-ban nyerni tudott az összetett országos gyorskorcsolya bajnokság 5000 m-es versenyszámában is!
1896. augusztus 16-án, néhány hónappal Hajós Alfréd, a "magyar delfin" athéni kettős olimpiai győzelmei után, a Magyar Úszó Egylet (MUE) nemzetközi versenyt rendezett a "konstantinápolyi" Duna - ágban. (Konstantinápoly volt a neve egy kedvelt fővárosi mulatóhelynek a Duna - parton.) A kezdők 100 yardos versenyében a helyezetlenek között feltűnt egy nyúlánk, kitűnő izomzatú fiú, aki másnap biztosan nyerte a gyerekek számára kiírt számot. 1897-ben már a MUE úszója volt, s a Sportvilág tudósítója elismeréssel állapította meg egyik győztes versenye után a következőket: "Halmay Zoltán meglepően szép, egyenletes tempókkal úszik." Augusztus 15-én a 16 éves fiú igazolta kivételes képességeit: megnyerte Magyarország 1 mérföldes gyorsúszó - bajnokságát, új magyar csúcsidővel, az akkori amerikai rekordnál jobb eredménnyel. "Testben látszólag gyermek még, de lélekben férfias szívósságú versenyző, akinek nevéhez még sok diadal fog fűződni, ha ambíciója nem hagyja el." - írták róla a sportlapok. Így kezdődött legendás pályafutása, melynek első éveiben 50 yardtól 4000 méterig minden úszószámban, később inkább rövidtávon indult.
Az 1900-as párizsi olimpián Halmay Zoltán egymaga képviselte a magyar úszósportot, a magyar úszócsapat mindhárom érmét ő szerezte a Marne folyón megtartott versenyeken. Párizs méltatlan rendezőnek bizonyult, a színpompás világkiállítás mellett eltörpült az olimpia jelentősége. Megnyitóünnepséget nem tartottak. Nem volt olimpiai stadion, hanem parkokban, utcákon, játszótereken folytak a versenyek, sok esetben a járókelők nem is tudták, hogy egy olimpiai döntőbe csöppentek. Halmay Zoltán ".ha bajnokságot nem is szerzett, de három szép helyezésével megvédte tekintélyünket." - írták az itthoni újságok. 200 méteres és 4000 méteres gyorsúszásban ezüstérmes lett, 1000 méteres gyorsúszásban pedig harmadik.
Párizsban vezéregyénisége volt a Bauer-affér miatt tiltakozó magyaroknak. Bauer Rudolf győzelmét követően zűr támadt a magyar Himnusz körül. A kitűnő magyar atléta tiszteletére a zenekar először az amerikai, majd az osztrák Himnuszt, végül egy csárdást játszott el. Másnap a francia lapok többsége így közölte a diszkoszvetés végeredményét: 1. Bauer /Budapest - Ausztria/ 36m 04 cm. Ezeket a sértéseket nehezen viselte a magyar tábor, akkoriban ez felért egy nemzetgyalázással. Halmay vezetésével néhányan konflisba ültek. Végigjárták a "vétkes" szerkesztőségeket és ifjúi hévvel adtak földrajz és történelem leckét a tudatlanoknak. Így nem csoda, ha harmadnap a 200 m-es akadályúszásban ezüstérmes osztrák versenyző eredménye így jelent meg néhány lapban: . 2. Wahle /Bécs - Magyarország/ 2p 40mp .
A magyar tempóként emlegetett úszóstílust, a váltott karú, lábmunka nélküli gyorsúszást Hajós Alfréd révén ismerte meg a világ az athéni olimpián. Kivételes adottságaival, töretlen fejlődésével Halmay Zoltán vált ennek sikeres folytatójává. Elérkezett az évtized, melyet a magyar sport "Halmay - korszakának" neveznek. Úszóstílusáról így ír Dr. Bárány István "A magyar úszósport útja" című könyvében: "Teljesen vízszintesen feküdt, törzse úszás közben alig mozdult. Laza vállának és hatalmas erejű karjának átölelő mozgásával vitte magát előre a vízen. Lábai mozdulatlanul siklottak utána a víz színén. Lélegzetet ritkán vett, néha 60 métert is leúszott a táv elején lélegzetvétel nélkül."
Közvetlenül a St. Louis-i játékok előtt veszélybe került Halmay csapattársának, Kiss Gézának olimpiai részvétele. Az anyagi gondokkal küzdő Magyar Olimpiai Bizottságnak nem volt elég pénze két úszó utaztatásához, ezért Kisst itthon akarták hagyni. Halmay az MTK mecénásához, Brüll Alfrédhoz fordult. Ajánlatot tett: amennyiben Brüll fedezi Kiss Gézának olimpiai kiküldetési költségeit, Kiss Gézával együtt átigazol az MTK-ba. Brüll kifizette a 2000 koronát. Halmay és Kiss az olimpia után tartották is ígéretüket és egyesületet váltottak.
1904. St. Louis. Eredetileg Chicago kapott megbízást a lebonyolításra, ám Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke közbeszólt. Mivel 1904-ben volt a centenáriuma annak, hogy Amerika megvásárolta Louisiana-t Franciaországtól, így St. Louis lett a befutó. Természetesen ismét a világkiállítás megtűrt mellékszereplői lettek a sportolók.
Az ötkarikás játékok versenyeire jellemző volt a botrány és a zűrzavar. Kaotikus körülmények között zajlottak az események. Hátborzongtató volt a szállás, a sportolókat vízvezeték nélküli, belvároson kívüli házakban helyezték el. A víz ihatatlan volt. Mit tehettek a sportküldöttségek? A németek így csak sört ittak, a franciák bort, a magyarok pedig tejet. Az amerikai tehén-, vagy inkább bivalytej azonban "rendet vágott" a magyar sorban. A tejkórból még Halmay jött ki a legszerencsésebben, megúszta gyomorbántalmak nélkül. Ám hiába gondolta azt, ezzel lezárult a kálvária, a vízben tovább folytatódott!
Az úszószámoknak szeptember 4-6. között a világkiállítás területén létesített sekély vizű mesterséges tó adott otthont. A tavacskát egy kis folyó táplálta, s ennek következtében kiszámíthatatlan áramlatok keletkeztek a vizében. A vízben tutajt horgonyoztak le és erről indultak a versenyzők az ötven illetve száz yard távolságra elhelyezett gerendákig. A tutajt bádoghordók segítségével igyekeztek rögzíteni, ami - főleg a rajtnál, az úszók elrugaszkodásakor - így is meglehetősen labilis volt.
Halmay a Párizsban nyert érmei és az időközben elért eredményei alapján elsőszámú esélyes volt a rövidebb távokon. A német Emil Rausch mellett Halmayt tartották a másik "európai csodaúszónak". Az amerikai lapok azt írták róla, hogy "Halmay, aki gyorsabban úszik, mint a cápa".
A versenyek előtt Muzsa Gyula, a magyar csapat egyik kísérője azt mondta a Halmay edzését néző yenkiknek: "Ez a fiú világrekordokat fog úszni." Kinevették. Az 50 yardos bajnokság egyik előfutamát Halmay 29,6-tal nyerte, a másikat Scott Leary, az amerikai bajnok 28,2-vel. Hatan jutottak a döntőbe. De a többit mondja el Stankovits Szilárd, akit azzal kértek fel versenybírónak, hogy nevezze meg a célba érkezéskor az első helyezettet.
"Kitűnő start után jó darabig együtt haladt a társaság, s még nem lehetett tudni, ki lesz a győztes. Félúton Halmay végre némi előnyt szerzett, de Leary, aki közvetlenül mellette úszott, lehúzta őt és élethalál-küzdelem fejlődött ki a két ellenfél között. Leary karcsapásai voltak a gyorsabbak, Halmayé az erőteljesebbek. Leary időközönként el-elmaradt, de nyomban behozta. Amikor már csak néhány méternyire voltak a céltól, Halmay teljes erőből belefeküdt és egy lábnyival ( 30 cm) előbb ért a célba. Mögöttük két lábbal Daniels jött. Azonnal jelentettem, hogy Halmay volt az első, de ugyanekkor az a célbíró, aki a második helyezettet nézte, szintén Halmayt jelentette - másodiknak. Ebből hosszas és kínos vitatkozás, majd kellemetlen verekedés támadt, amibe beleavatkoztak a trénerek és a körülöttünk lábatlankodók is, de nekem alig adott valaki igazat. Már-már ki akarták hirdetni Learyt győztesnek, de erélyes fellépésem miatt elhatározták, hogy a kérdést a vezetőbíró elé viszik. Minden erővel igyekeztek a Ner-Pyrah nevű vezetőbírót befolyásolni, aki azonban mindkét célbírónak egyformán helyt adott, holtversenyt hirdetett ki és versenyt rendelt el kettőjük között. Nagy előkészülettel és izgalommal fogtak hozzá az új versenyhez. A sok elővigyázati rendszabály azonban feleslegessé vált, mert Halmay már az indulásnál előnyt szerzett. Úszónk egész úton ura volt a helyzetnek, előnyét folytonosannagyobbítva, végül 28 másodpercet úszva fölényesen, négylábnyi előnnyel győzte le kemény ellenfelét."
A St. Louis Globe Democrat riportjából megtudhatjuk, hogy az újraúszás sem volt botránymentes: az első rajtnál Halmay, a másodiknál pedig Leary ugrott ki. A harmadik kísérletnél Halmaynak helyén volt a szíve, jobban bírta idegekkel, pontosan rajtolt, míg Leary éppen annyit késlekedett, amennyi végül a két versenyző ideje közti különbség lett a célba érkezéskor. A Stankovits által is említett "kellemetlen verekedésről" a St. Louis Globe Democrat azt írta, hogy az első verseny hajrája közepette, még mielőtt Halmay becsapott volna a célba, Stankovits már örömittasan elsőnek kiáltotta ki. Ezt többen felettébb zokon vették, ő meg annyira megsértődött ezen, hogy hirtelen felindulásában alaposan orrba vágta az egyik közelében hőbörgő tiltakozót. Szóval a parton is nagy küzdelem alakult ki!
Az 50 yardos döntő "kétszeri" megnyerése után, másnap Halmayra a 100 yardos verseny várt. Vajon sikerül-e kivételesen eredményes sportpályafutását - az amerikai Leary és Daniels ellenében - újabb győzelemmel megkoronázni?
Halmay Zoltának - 50 yardon aratott győzelme másnapján, szeptember 6-án - ismét jelenése volt a St. Louis-i mesterséges tó partján. A szervezők, tanulva az addigi hibákból néhány hordóval megerősítették a rajthelyül szolgáló tutajt. A 100 yardos gyorsúszó mezőnyben nyolc amerikai készült arra, hogy megakadályozza Halmayt a duplázásban. Bajnokunk az első előfutamban kapott besorolást, s a sors szeszélye folytán előző napi riválisa Leary is itt indult. A magyar fiút azonban ez nem zavarta, könnyedén jutott a döntőbe. Itt már egy másik amerikai, a New Yorkból érkezett Charles Daniels várt rá. Zoltánunkat azonban nem kellett félteni, a fináléban magabiztosan versenyezve mintegy másfél méterrel előzte meg az amerikait, s nyerte meg második olimpiai bajnokságát. Győzelmeiről az alig pár hónappal korábban indult új sportlap a Nemzeti Sport is beszámolt, tehát Halmay volt "a lap első olimpiai bajnoka". Győzelmeinek értékét tovább növelte, hogy - Stankovits Szilárd szavaival élve - "az újvilági versenyzők győzelmi sorozatát (ti. az olimpián) csak Halmay Zoltánnak és a német Emil Rauschnak sikerült megszakítania két-két ízben, a tengeren inneniek közül".
Halmay Zoltán kettős győzelme idehaza is felhívta a figyelmet az úszósportra tele lettek az uszodák (a Bodnár, a Scholz, a Beitscher, a Rudas), élénkült a sportélet a békanyállal belepett holt-Duna ágban is. Az 1904-es év folyamán 24 versenyt rendeztek, a legjobb magyar úszók pedig nagy csapatokban vehettek részt az Európa-szerte rendezett viadalokon. "Halmay az egész magyar sportnak megbecsülhetetlen szolgálatot tett győzelmeinek szakadatlan láncolatával." - írta róla a korabeli Sport-világ című lap. S valóban, ahol elindult ott mindig győzött.
A sok diadal közül is kiemelkedett a sport őshazájában, Angliában kivívott újabb sikere. 1905-ben a londoni Weston Super Mare uszoda közönsége csodát láthatott. Az angol nemzetközi bajnokság döntőjében a kor két korszakos versenyzője John Derbyshire és Paul Radmilovic szerette volna legyőzni bajnokunkat. Halmay azonban egészen káprázatos versenyzéssel, fantasztikus, új 59 másodperces világcsúccsal nyerte a 100 yardos versenyt, így ő lett az első egy percen belül úszó ezen a távon. Az időmérő versenybíró ünnepi csomagolásban küldte meg a világcsúcsot mérő órát a rendező angol szövetségnek. Halmay szerénységére jellemző az alábbi kis történet is, mely a verseny után zajlott le az öltözőben: A cigarettázó Derbyshirenek - a vereség hatását csökkenteni akarva - azt mondta: - Ön talán a dohányzás miatt nem tudta kifejteni képességét. Mire az angol ekképp válaszolt: Nem a cigaretta, hanem Halmay Zoltán győzött le. Bajnokunk erre így replikázott: Ezt csak a világrekord legyőzésével sikerült elérnem.
Az 1906-os soron kívüli olimpián, Athénben, a phaleroni öbölben mérték össze tudásukat az úszók. A 100 méteres gyorsúszásban rajtoló Halmayt itt már meglepte a St.-Louis-i olimpia ezüstérmese Daniels. A kilencfős döntőben, a 11 °C fokos vízben Daniels - egy új, rohamosan terjedő stílust, a kallózást képviselve - 8 tized másodperccel megelőzte bajnokunkat. Zoltán a 4 x 250 méteres váltó (Ónody József - Hajós Henrik - Kiss Géza - Halmay Zoltán) vezéreként vigasztalódhatott, de már látta, hogy az új módi komoly kihívás számára. A játékok után meg is próbálta a crawl-t elsajátítani, de a magyar tempó már annyira a génjeiben volt, hogy igazából nem tudta megtanulni. A magyar tempó és Halmay közel másfél évtizeden át egymást vitték diadalra, de az új idők, új módszereket kívántak. Ennek ellenére 1907-ben sorra javította tovább rekordjait 50, 100, 220 és 400 yardon. Ugyanebben az évben visszatért Angliába, s Danielsnek visszavágva megszerezte második angol nemzetközi bajnoki címét.
A követező évi olimpiai próbaversenyen pedig - mindenki ámulatát kiváltva 220 yardon, elképesztő 2.26.8 perces világcsúcsot úszott. (Az 1908-ban alakult Nemzetközi Úszó Szövetség által összeállított világcsúcs-jegyzéken 100 méteren 1.05.8 perces 100 méter gyors és 2.26.8 perces 220 yardos időeredménye versenyszámuk első világcsúcsa.) Halmay ezzel pályafutása csúcsára érkezett. Az új stílust még így sem lehetett megállítani.
Az 1908-as londoni olimpiai játékokon a hipermodern 100 méteres medencében már a kallózó, új világcsúcsot úszó Daniels a bajnok, Zoltánnak be kell érnie az ezüsttel. Ám ennél sokkal jobban fáj neki a váltó. Csapatunk 4 x 200 méteren abszolút esélyes, s Halmay befutó emberként elsőként is vált. Száz méternél még első, ezután azonban - a közönség szimpatizáló biztatása ellenére - hirtelen összeroppan, szinte begörcsöl, s az utolsó métereken elveszti a biztosnak tűnő aranyat. Ez a vereség élete végéig mély nyomokat hagyott benne. Pedig Halmayt ezúttal nem az ellenfél, az angol Taylor, nem is az új stílus győzte le, hanem az a temérdek feladat, ami az olimpián ráhárult. A magyar szövetség szinte mindennel őt bízta meg: egy személyben volt vezetőedző, gyúró, szertáros, így önmagára jutott a legkevesebb idő. Ám Zoltán soha, sehol nem fogta a vereséget a körülményekre.
A játékokkal egy korszak végvényesen lezárult. London után még volt néhány figyelemreméltó eredménye, s összességében 14 magyar, két angol, több osztrák és német bajnoksággal, valamint (az athéni rendkívüli olimpiát is beleértve) három arany-, öt ezüst- és egy bronzéremmel zárta pályafutását.
Visszavonulása után 1908 és 1910 valamint 1919 és 1928 között az úszóválogatott szövetségi kapitánya volt. "Civilként" a gróf Teleki Pál és Wolff Károly vezette 1919-ben alakult Egyesült Keresztény Nemzeti Liga titkára volt. Sajnos Halmay Zoltán ezt követő életéről meglehetősen hiányos és ellentmondó adataink vannak. Egy dolog azonban biztos: Halmay Zoltán tisztességét soha senki nem tudta kikezdeni. Átélt - testileg sértetlenül - két világháborút is, de 1945 után az akkori hatalom szemében - a mai napig érthetetlen módon kegyvesztett lett. Ám Halmay - ez a sportolóként is egyenes tartású, joggal büszke ember nem kért és nem is kapott senkitől, jogtalan sérelmeiért orvoslást. Bár lelke ép maradt, szervezetét csak-csak kikezdte egyrészt a sok megpróbáltatás, másrészt, hogy fiatalkora óta hideg vízben töltött sok-sokezer óra. A kor előrehaladtával egyre többet betegeskedett. A sportemberi barátság máig megható példájaként utolsó éveiben a nagybeteg Halmayt egykori riválisa Charles Daniels gyógyszerküldeményekkel támogatta. Halmay Zoltán - talán ez is jelképes - a magyar forradalom évében, 1956-ban Budapesten hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található. 1968-ban beválasztották a floridai Fort Lauderdale-ben működő International Swimming Hall of Fame (Úszó Hírességek Csarnoka) tagjai sorába.
Sportolói nagyságának bizonyítéka, hogy hosszú évek hallgatása után - talán a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület katalizáló szerepének köszönhetően - ma már iskola, úszóverseny és alapítvány is viseli nevét. Emlékét hamarosan szülőfalujában, Magasfalun, életnagyságú szobra is őrizni fogja, megerősítve az egykori MTK - elnök szavait: "mint egy óriás emelkedik ki túl klubja, országa keretein, aki egymaga egy korszak dicsőségét halmozta össze magának, klubjának, nemzetének..."
Gál László - Horváth Vilmos
