1992. április 10-én, 25 évvel ezelőtt veszítette életét autóbalesetben Kajdi János, olimpiai ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok ökölvívó. Ebből az alkalomból, az egykori kiváló sportoló tiszteletére, szombathelyi szülőháza helyén Olimpiai Egyesületünk emléktáblát állított. Az eseményen avatóbeszédet mondott dr. Puskás Tivadar Szombathely MJV polgármestere, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, aki büszkén mondott köszönetet az egyesületünknek, hogy immár újabb emléktábla hirdeti a szombathelyi sportolók dicsőségét.
Az avatáson megjelent Kajdi János Judit lánya és unokái, Melinda és László testvére, rokonok, Gedó György olimpia bajnok és Botos András olimpiai bronzérmes ökölvívó, valamint a sportág helyi képviselői, a Haladás VSE ökölvívó szakosztályának tagjai Szalai Sándor vezetésével és sok-sok sportbarát.
Horváth Vilmos, Olimpiai Egyesületünk elnöke méltatta az egykori szombathelyi olimpiai ezüstérmes sportoló pályafutását, majd felkérte a jelenlevő családtagokat és prominens személyeket, hogy leplezzék le az emléktáblát, Jenei Ferenc nagyszerű alkotását.
Az esemény koszorúzással és a himnusz eléneklésével fejeződött be.
Kajdi János életrajza
Kajdi János 1939. december 30-án Szombathelyen született. A Szalézi téren nőtt fel, ahol rengeteget fociztak. Bár a labdával is kiválóan bánt, ő mégis a boxtermek világát választotta. 1950-től a Szombathelyi Dózsa, 1955-től a Komáromi Mélyépítők, 1958-tól a Sztálinvárosi Vasas, majd 1960-tól a Budapesti Honvéd ökölvívója volt. 1961-től 1972-ig hatvan alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Kilencszeres magyar bajnok.
Három olimpián vett részt. (1964. Tokió; 1968. Mexikó és 1972. München) 1972-ben úgy nyert ezüstérmet, hogy a döntőben törött bordával állt ki a kubai Emilio Correával szemben. Négy Európa-bajnoki érmet szerzett, közöttük 1963-ban Moszkvában és 1971-ben Madridban aranyérmet. Madridban megválasztották az Európa-bajnokság legtechnikásabb versenyzőjének.
Pályafutása alatt 580 mérkőzésen szerepelt, ebből 568-ban győzött, tízszer szenvedett vereséget és kettő végződött döntetlennel. Az aktív sportolástól 1972-ben vonult vissza.
1966-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) ökölvívó-szakedzői oklevelet szerzett. 1975-től 1983-ig a magyar ökölvívó-válogatott edzője volt, Papp László segítője, majd építési vállalkozóként tevékenykedett.
Kajdi János 1992. március végén súlyos autóbalesetet szenvedett, bár az orvosok két hétig küzdöttek az életéért, de nem tudták megmenteni. Április 10-én minden idők egyik legtechnikásabb magyar ökölvívója életének 53. évében elhunyt.
Az emléktábla avatását követően klubhelyiségünkben Gedó György, a müncheni olimpia bajnoka tartott nagy sikerű élménybeszámolót. Nem csak saját kalandos pályafutását idézte fel, hanem beszélt barátjáról, Kajdi Jánosról is, akivel annak ellenére nagyon jóban voltak, hogy ő a Vasas, míg János a Honvéd versenyzője volt. Gedó György szerint szombathelyi barátja is megérdemelte volna az olimpiai bajnoki címet, hiszen döntőbeli ellenfele, a kubai Emilio Correa nem volt jobb nála, de a pontozók a kubai fiút hozták ki győztesnek. Jánosnak nem kellett szégyenkeznie, a megszerezett ezüstérme egy fantasztikus pályafutás megkoronázása volt.
Gedó György négy ötkarikás játékon öregbítette a magyar ökölvívás jó hírét, mindvégig papírsúlyban versenyzett. Első jelentős eredménye az 1969-ben Bukarestben szerzett Európa-bajnoki cím volt, amelyet két évvel később a madridi Európa-bajnokságon meg tudott védeni. Sikereit nagyban köszönheti Adler Zsigmondnak, akivel a ringen kívül is példás emberi kapcsolatba került. Természetesen a háromszoros olimpiai bajnok Papp Lászlóról is beszélt, valamint a hatvanas és hetvenes évek nagyszerű öklöző társairól, így például a jelenlévő Botos Andrásról, aztán Badariról, Orbánról és a többiekről.
Egy szurkolói kérdésre a kényes 100. magyar olimpiai bajnoki címről is véleményt formált:
„Mindenki úgy tudja, hogy Hegedüs Csaba szerezte a századik olimpiai bajnoki győzelmünket, de ez nem így történt, mert én délelőtt lettem első, Csaba pedig délután. Mindegy ki nyerte a századikat, az a lényeg, hogy mind a ketten a dobogó legfelsőbb fokára állhattunk.”
1994-ben edzésbalesetet szenvedett, másfél évet töltött tolókocsiban. Óriási akaraterővel lassan gyógyult meg, két bottal járt, melyből az egyik a mai napig meg maradt.
Gedó György szociálisan mindig érzékeny volt. Volt, hogy a Hősök terén alkalmi cipőpucolóként hívta fel a figyelmet az egykor imádott sportolók sanyarú sorsára, máskor szinte mindenét megosztotta a rászoruló hajléktalanok között.
Élete nagy eredményének tartja, hogy aktív közreműködésével sikerült kiharcolni a járadékot nemcsak az olimpiai bajnokoknak, hanem a dobogós helyezetteknek is, hiszen ők is keményen megdolgoztak az eredményért, ők is dicsőséget szereztek hazánknak.
Gál László
