Palotai Károly személyében nem mindennapi vendége volt egyesületünknek. Labdarúgó pályafutása legnagyobb sikerét az 1964-es tokiói olimpián megszerzett aranyérem jelentette, ahol vidéki labdarúgóként ő volt válogatottunk csapatkapitánya. Edzői ambíciói nem voltak, inkább a játékvezetés iránt érdeklődött. Hamar bekerült a nemzetközi vérkeringésbe, FIFA-bíróként is sikert sikerre halmozott. A nemzetközileg jegyzett játékvezetők között senki nem volt olimpiai bajnok, senkinek volt olyan sikerekben bővelkedő labdarúgó pályafutása, mint neki.
Szülővárosában, Békéscsabán kezdett el futballozni, aztán válogatott kapus bátyja, Palotai János segítségével Győrbe igazolt. A Győri Vasas ETO csapatát 1967-ig erősítette. Igaz 1956 után volt egy kétéves kitérője Freiburgba, de a szíve visszahúzta a vizek városába. Remek edzők, például Jeny Rudolf, Szusza Ferenc és Hidegkúti Nándor csiszolták labdarúgó tudását. A támadásokat kiválóan szervező, technikailag magasan képezett, jól lövő jobbfedezet vált belőle. A győri együttes 1963-ban bajnokságot nyert, a Nagyvárad után második vidéki csapatként. A BEK-ben a legjobb négyig meneteltek, ahol a fénykorát élő Benfica állította meg őket. Kiváló győri játékának (1963-ban őt választották meg az év labdarúgójának.) jutalmaként Lakat Károly az olimpiai válogatott edzője behívta a tokiói ötkarikás játékokra készülő válogatottba, ahol neki osztotta a csapatkapitányi tisztet is. Palotai Károly ezt szerényen annak (is) tulajdonítja, hogy a „Tanár úr” győri születésű volt. Az olimpia ma is csodálatos emlék számára. Lakat Karcsi bácsi beleszuggerálta a társaságba, hogy elhódíthatják az olimpiai bajnoki címet és ehhez egy nagyon jó közösséget hozott össze. A döntőig csapatkapitányként kiválóan dirigálta a válogattat, de óriási balszerencséjére a Csehszlovákia elleni finálét megelőző utolsó edzésen húzódást szenvedett. Bár ő döntötte el, hogy vállalja-e a játékot, de – mivel akkoriban még nem volt cserére lehetőség – ezt a kockázatot nem vállalta fel. A japán rendezők csak a döntőben pályára lépő labdarúgóknak adtak érmet, így ő aranyérem nélküli olimpiai bajnok lett. Ezt ma is nonszensz dolognak tartja, de szerencséjére három évvel később Győr városa összefogott miatta és a NOB engedélyével kárpótlásként aranyérmet csináltattak számára.
Játékvezetői karrierje szépen ívelt felfelé, bár egy Brennbergbánya–Csorna megyei mérkőzésen akadtak problémái a hazai szurkolókkal. Szombathelyen mutatkozott be az NB I-ben és itt is akasztotta szögre a sípot. Három világbajnokságon (1974, 1978, 1982) vett részt, ő bíráskodott az 1976-os és az 1981-es BEK-döntőben is. Egyik legnehezebb mérkőzését, az 1978-as vb rosariói argentin-brazilját is felidézte, ahol sikerült kordában tartania az egyébként vehemens dél-amerikai labdarúgókat. Játékos múltja sokszor segítette játékvezetőként is. Egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy a nagy sztárokkal, mint például Beckenbauer, Cruyff szerencséje volt, ők mindig igazi partnerek voltak. Az UEFA 2016-ban budapesti kongresszusán életműdíjjal ismerte el pályafutását. Személyét ma is óriási tisztelet övezi a nemzetközi és a hazai futball világában.
Palotai Károly családjáról is beszélt. A pályafutásához nyugodt családi hátteret biztosító felesége két évvel ezelőtt elhunyt, azóta az ő élete is gyökeresen megváltozott. "Jó érzés volt ötven évvel olimpiai győzelmünk után ismét kiutazni Tokióba. A Jóisten még megengedte, hogy oda feleségem is elkísérhetett, aki ezt a gyönyörű utazást nagyon megérdemelte" – zárta gondolatait a 82 éves rendkívül rokonszenves sportember.

Szakály Ferenc és Kerényi János rendezvényen készült képei itt megtekinthetők.