Száz éve született és huszonöt éve hunyt el dr. Berzsenyi Barnabás, aki tagja volt a melbourne-i olimpián ezüstérmet nyert párbajtőr csapatnak. Tiszteletére állított emléktáblát a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület és Kemenessömjén Község Önkormányzata. Az emléktáblát a kemenessömjéni Berzsenyi-kriptán helyezték el, itt alussza örök álmát a kiváló vívó, a nagy költő Berzsenyi Dániel dédunokája, aki gyermekkorát a kis vasi településen töltötte. Az ünnepségen megjelent Némethné Papala Dorottya Berzsenyi leszármazott is.
Kurucz Attila, Kemenessömjén polgármestere rövid beszédében köszöntötte a díszvendégeket és a szép számmal megjelent helyi lakosokat. A mintegy hatszáz fős község lakosai büszkék az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes vívóra, aki nem csupán gyermekkorában élt „Sömjénben”, hanem élete utolsó félévtizedében is, amikor emigrálása után újra hazatért gyakran megfordult a Kemenesalján. Bárhol is élt a világban, magyarságát, valamint magyar állampolgárságát élete végéig megőrizte és végakaratának megfelelően feleségével, Jolánnal Kemenessömjénben temették el.
Horváth Vilmos, egyesület elnöke kiemelte, hogy az általa vezetett olimpiai baráti kör már minden szombathelyi ötkarikás érmesnek emléktáblát emelt. 2018-ban már a második táblát állítják, áprilisban Sárváron, a szintén száz éve született Zimonyi Róbert előtt tisztelegtek hasonló módon. Berzsenyi Barnabás, ha nem is Vas megyében született, de ezer szállal kötődött a megyéhez, innen indult sikerekben bővelkedő pályafutása és kalandos élete. Az emléktábla állításával mint a hagyományőrző egyesület, mint a falu önkormányzata méltó módon emlékezik a száz éve született nagyszerű sportemberre.
Avatóbeszédet két egykori pályatárs, Sákovicsné Dömölky Lídia és dr. Kausz István olimpiai és világbajnok vívók mondtak. Sákovicsné Dömölky Lídia nemcsak a kiváló sportolót, az embert is méltatta, akit volt szerencséje közelről ismerni, hiszen a válogatott mellett, a Vörös Meteorban is együtt vívtak. „Mióta megkaptam a megtisztelő felkérést sokat törtem a fejem és emlékeztem rá egyre élesebben. Bizsu (ez volt a beceneve, nem tudom miért) tisztán technikásan, elszántan, nem durván, de határozott taktikával küzdött a páston. Finoman, elegánsan, eredményesen! Miként lehetne röviden őt jellemezni? Hős? Sportember? Legenda? Gentleman? Úr? Úriember? Míg nem eszembe jutott csodálatos anyanyelvünk árnyalt szókincsének, egy az Arany János lírájában is használt szó: BAJNOK. Igen, ő egy igazi bajnok volt!”
Dr. Kausz István szintén megosztotta személyes emlékeit Berzsenyi Barnabással kapcsolatban. A külföldre távozása előtti estét együtt töltötték, és amikor vívó barátja elbúcsúzott tőle, ő már tudta, hogy nem fog hazatérni külföldi szerződésének lejártát követően. 1957-ben, Párizsban együtt szereztek világbajnoki ezüstérmet. 14 évvel volt fiatalabb Berzsenyi Barnabásnál, akitől sokat tanult a vívó mesterségből, de volt rá példa, hogy éppen fiatal társaival öntöttek lelket a nyugalmát vesztett Berzsenyibe, aki felállva a padlóról hátralévő csörtéit megnyerte. Az ünnepség zárásaként a két olimpiai bajnok vívó leleplezte, majd megkoszorúzta az emléktáblát.
Ezt követően a Magyar Olimpiai Akadémia nevében dr. Hencsei Pál, a MOA tanácsának tagja és Veres Vince, a MOA Emlék- és Hagyományőrző Bizottságának tagja, a Halmay Egyesület nevében Gál László alelnök és Békefi Miklós elnökségi tag, a Tiszavasvári Olimpiai Baráti Kör nevében Gazdag József elnök, míg Kemenessömjén önkormányzata nevében Kurucz Attila polgármester és Mesterházy Sándor alpolgármester helyezett el koszorút a frissen felavatott emléktáblán.
Benyák Albert, Mittli Ödön és Marton János emléktábla avatáson készült képei itt megtekinthetők.
