Gyászol egyesületünk. Életének 78. évében, hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után elhunyt Halmosi Zoltán, a Szombathelyi Haladás legendás labdarúgója, egyesületünk elnökségének tagja. Bár tudtunk súlyos betegségéről, de titkon mégis reménykedtünk felépülésében, mivel az óriási küzdőszelleme, a legendás szíve korábban már sokszor átsegítette a nehézségeken a futballpályán és az életben is. De ezt a csatát sajnos nem nyerte, nem nyerhette meg.

Kedves Zoli!

Nagyon örültünk, amikor egykori csapattársad, Szarka Zoltán örökségét átvetted egyesületünk elnökségében. Felsorolni is sok lenne, hogy mennyi közös rendezvényen, megemlékezésen vettünk részt az elmúlt években. Rátok, feleségeddel, Rozikával mindig mindenben lehetett számítani. Nagyon jó hangulatban megünnepelhettük előbb 70., majd 75. születésnapodat is. Sajnos ennek nem lesz folytatása.

Felidéztük pályafutásod legemlékezetesebb pillanatait a bozzai gyerekkortól a Haladásnál eltöltött éveken keresztül a válogatott mérkőzésekig, az íreknek lőtt bombagólod mellett a híres Marseille-i mérkőzést is kielemeztük. Bár számos fővárosi nagycsapathoz csábítottak, de Te hű maradtál Szombathelyhez, a Haladáshoz, amit soha nem bántál meg. Egykori klubtársaid, barátaid, Horváth Árpád és Kereki Zoltán elmesélték, hogy milyen ragyogó vezéregyénisége voltál a hetvenes években a zöld-fehér gárdának, még akkor is húzóember voltál, ha netán kicsit rosszabb napot fogtál ki. Játékostársaid évtizedek elteltével is „Kapitánynak” szólítottak, ami nem akármilyen megnyilvánulása a tiszteletnek. Tekintélyedre jellemző, amit Sárosi László mondott rólad: „Mindig fontosnak tartottam a taktikát, de tudtam, hogy ott a pályán majd Halmosi dönti el, hogy mi következzék.” Szombathelyi példaképed, Iszak Sándor számos történet, sztori megosztásával támasztotta alá, hogy milyen kiváló labdarúgó és ember voltál. Hegedüs Péter kiemelte, hogy ő elsősorban Neked köszönheti, hogy őt igazán befogadták Szombathelyen.

Egész életedben nagyon büszke voltál családodra, nyugodt családi háttér nélkül pályafutásod biztosan nem így sikerült volna. Feleséged, a válogatott atléta Séfer Rozália az utolsó pillanatig támaszod volt. A három gyerek szintén a sportban maradt, Péterből válogatott labdarúgó vált. Az utóbbi években pedig már az unokák vitték a prímet, ők okoztak sok örömet számodra. Ezt az idillikus családi képet csak nagyobbik fiad fiatalon bekövetkezett tragédiája bontotta meg.

Tavaly Tóth II Józsefre, az Aranycsapat jobbszélsőjére emlékeztünk Merseváton. Az ünnepi beszédekhez egy mondatot fűztél:  „Józsi bácsi soha nem felejtette el, hogy honnan jött, honnan indult élete.” Ez rád fokozottan igaz. Gyerekeidet is úgy nevelted, amilyen nevelést Te kaptál. „Mindig arra tanított az édesanyám, hogy soha ne feledjem, honnan jöttem, ahol csak tudok segítsek, és soha, senkinek ne ártsak.”

Kedves Zoli!

Hiányodat már betegséged idején is éreztük. Személyedben nem csak a magyar labdarúgás és a Haladás egyik (ha nem a legnagyobb) labdarúgóját veszítettük el, hanem egy őszinte, igaz barátunkat is. Életvidám, önbizalmat sugárzó egyéniséged hiányozni fog klubéletünkből. Szomorú, megtört szívvel búcsúzunk Tőled. Köszönjük barátságodat, a sok-sok felejthetetlen élményt, melyekkel megajándékoztál bennünket. Emlékedet tisztelettel és szeretettel megőrizzük.

Isten veled, nyugodj békében!

Halmosi Zoltán 70. születésnapján készült képek itt megtekinthetők.

Emlékképek Halmosi Zoltánról itt megtekinthetők.