Ma lenne 80 éves Varga Zoltán, a magyar labdarúgás és a Ferencváros történetének egyik legkiválóbb labdarúgója, aki nem csupán nagyszerű művelője, iparosa volt „szakmájának”, hanem zseniális művésze. A festő Salvador Dalihoz vagy a zeneszerző Mozarthoz lehetne hasonlítani, ő a labdarúgást művelte a legmagasabb szinten, ehhez a játékhoz volt istenáldotta tehetsége. Korát évtizedekkel megelőzte, a ma labdarúgásában is bőven megállná a helyét. Ő már a hatvanas évek futballközegében is profi módon gondolkodott, profi módon állt a munkához, az edzésekhez. Futballimádata mellett szorgalmas is volt, virtuóz technikai képességekkel rendelkezett, pompásan lőtt és fejelt, gyors és robbanékony volt, kiismerhetetlenül cselezett és mindezt könnyed eleganciával adta elő. Nem ő volt legtöbbször válogatott, gólkirály sem volt, eredménylistája sem kimagasló, de a szurkolók emlékezetében mégis az ő „vargazolis” megmozdulásai, trükkjei, vagy csak egyszerű mozdulatai maradtak meg leginkább.
Varga Zoltánnal 2008 márciusában olimpiai hagyományőrző egyesületünk vendégeként Szombathelyen találkozhattak a labdarúgás szerelmesei. A közönségtalálkozó előtt részt vett dr. Rajczy Imre, az egyetlen szombathelyi születésű olimpiai bajnok szülőházánál tartott megemlékezésen is. Egyesületünk nevében Varga Zoltán és Szarka Zoltán olimpiai bajnok labdarúgók koszorúzták meg Rajczy Imre emléktábláját. A hosszúra nyúlt esti beszélgetés során őszintén és kendőzetlenül beszélt eseményekben gazdag pályafutásáról, életéről, sikereiről. Néha önkritikusan értékelte egy-egy elhibázott lépését. Az egykori futballbálvány nem csak lábbal, de fejben is mindent tudott a futballról, az élet minden dolgáról markáns véleménye volt, megállapításai, következtetései elgondolkodtatóak voltak. Az est végén Balogh József verssel tisztelte meg az egykori sztárt, majd Németh Pál, a „Dobópápa” egy szép festményével ajándékozta meg Zolit, akinek kijelentéséivel is teljes mértékben azonosulni tudott. Linka Sándor pedig egy saját készítésű Halmay intarziával köszönte meg az emlékezetes estet.
Varga Zoltán pályafutása dióhéjban:
1945. január 1-jén, Válon született. A Ferencváros rendkívül technikás saját nevelésű labdarúgója üstökösként tűnt fel a magyar labdarúgás horizontján. 234 mérkőzést játszott és 85 gólt szerzett a Fradiban. Látványos játéka és szabadrúgásai miatt rajongtak érte a szurkolók. Négyszeres bajnok (1963, 1964, 1967, 1968). 1965-ben a Ferencvárossal megnyerte a Vásárvárosok Kupáját, így részt vállalt a magyar labdarúgás mindmáig egyetlen nemzetközi kupagyőzelmében. Csapattársa, Szőke István mondta róla: „Két évvel idősebb volt nálam, előbb került a Fradiba, nagyon nagy tehetség volt. Zseniális volt, egy született őstehetség. Mindent tudott a labdával. Ritka, aki ilyen futballistának születik. Élvezet volt vele játszani, látni a játékát.” 12 válogatott mérkőzésén 2 gólt szerzett. 1964-ben, a dánok elleni Európa-bajnoki bronzmeccsen mutatkozott be a nemzeti tizenegyben. Tokióban tagja volt az olimpiai bajnokságot nyert csapatunknak. Az angliai világbajnokságon kerettag volt, de nem jutott játéklehetőséghez. Így tagja lehetett a mexikói olimpiára utazó csapatnak, ám a játékok megkezdése előtt váratlanul „disszidált”. Ezért a FIFA két évre eltiltotta a játéktól.
A kiváló képességű csatár 1970. október 24-én mutatkozhatott be új egyesületében, a berlini Hertha BSC-ben. Kiváló technikai és taktikai képzettsége révén csakhamar közönség-kedvenc lett. Felfelé ívelő pályafutását a Bundesliga bundabotrány törte meg. A németországi eltiltása alatt egy idényt a skót FC Aberdeennél töltött, majd 1973-ban a Barcelonába távozó Johan Cruyff helyére a BEK-győztes Ajax Amsterdam szerződtette. Ő lőtte az idény legszebb gólját a Sparta Rotterdam hálójába. 12 holland válogatott csapattársa a vb-re készült, ezért Varga Zoltán kevés játéklehetőséget kapott, így kivételes tehetségét nem tudta kibontakoztatni. Kicsit elhamarkodottan a német Borussia Dortmundhoz szerződött, ahol igazi sztárnak számított, csapatkapitánynak is megválasztották. Azonban Otto Rehhagel edző érkezése mindent felborított. Több német csapathoz került kölcsönbe, játszott a belga Gent csapatában is, majd Dortmundban és Ingoldstadtban játékos-edzőként tevékenykedett. 1996-ban a Ferencváros hívására hazatért. Irányításával a csapat legyőzte az angol Newcastle Unitedet és a 3. helyen zárta az idényt, melynek végén az új menedzser, dr. Páncsics Miklós váratlanul menesztette. Rövid ideig a Kispestnél dolgozott, majd 1997 őszén a másodosztályban szereplő Dunaferr irányítását vállalta el, és az első osztályba vezette csapatát. Később a Diósgyőr és a Győri ETO edzőjeként dolgozott még az NB I-ben. 2010. április 9-én a zuglói Danuvia-pályán egy öregfiúk meccsen lett rosszul és állt meg a szíve. Ott halt meg, ahol a legjobban szeretett lenni, a futballpályán.
