100 éve, 1923. február 6-án született Lóránt Gyula, Kőszeg egyetlen olimpiai aranyérmes sportolója. A Kőszegen nevelkedett fiú még Lipovics néven jött a világra, szülővárosában ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival. Szombathelyi kitérő után, 1943 nyarán eligazolt a visszacsatolt Nagyváradra, a híres NAC-hoz amellyel, mint első vidéki csapat megnyerték az 1943–1944. évi magyar bajnokságot. Sokáig csatárt, majd fedezetet, később szélsőhátvédet játszott. Végül a védelem tengelyében kötött ki és annak valódi pillérévé vált. Több csapatot érintve igazolta le a Bp. Honvéd, hamarosan az Aranycsapat oszlopos tagja lett.

„Ragyogó fizikai felépítése, mintaszerű állóképessége jelentette azt az alapot, amelyre labdarúgó-tulajdonságai épültek. Kitűnően helyezkedett, biztosan szerelt fejjel és lábbal, nagyszerűen rúgott. Ütemérzéke, taktikai érettsége és fegyelmezettsége szintén kifogástalan volt. A legnehezebb helyzetekben is feltalálta magát. Talán gyorsasága maradt el némileg erényei mögött, de ez csak ritkán tűnt fel. Küzdőképessége ellen sem lehetett kifogás. Játékának keménysége azonban néha átlépte a megengedett határt.” (Idézet: Sportmúzeum)

Pályafutásának csúcsát a helsinki olimpia idején érte el. Legjobb játékát a döntőben, a Jugoszlávia elleni mérkőzésen nyújtotta. Az 1954. évi világbajnokságon mind az öt mérkőzésen pályára lépett és játékára sem lehetett panasz. Különösen a brazilok és az uruguayiak tették próbára, de Didi és Schiaffino is meghajolt előtte.

1963. decemberében külföldre távozott, a Német Szövetségi Köztársaság hét első osztályú csapatánál kapott szerződést. Edzője volt többek között az Eintracht Frankfurt és a Bayern München csapatának is. 1981-ben a PAOK Szaloniki kispadján érte a halálos szívroham. A németországi Endingenben temették el, majd 2011. május 13-án hőn szeretett szülővárosában újratemették,  ahol végső nyugalomra lelt.

Lóránt Gyula élete. Részlet Gál László: Hatan a mágikus csapatból c. könyvéből itt olvasható.