Ugrás a tartalomra

A mexikói olimpiára és Szarka Zoltánra emlékeztünk

Ötven évvel ezelőtt nyert utoljára olimpiai bajnokságot labdarúgó válogatottunk. A győztes csapat tagja volt Szarka Zoltán, a Szombathelyi Haladás kiváló kapusa is. Olimpiai Egyesületünk megemlékezést tartott a félévszázados évforduló tiszteletére, ahol felidéztük a mexikói ötkarikás játékok felejthetetlen mérkőzéseit és tisztelettel adóztunk Szarka Zoltán emléke előtt, aki olimpiai baráti körünk alapító tagja is volt. A rendezvény díszvendégei olimpiai bajnok csapattársak, a salgótarjáni Básti István és Szalay Miklós voltak. A szombathelyi zöld-fehér együttes korábbi kiválóságai, így Halmosi Zoltán, Király Ferenc és Sebestyén Péter szintén megtisztelték jelenlétükkel a múltidézést és természetesen Szarka Zoltán özvegye, lánya és több családtagja is részt vett a rendezvényen.

A megemlékezés Szarka Zoltán herényi temetőben lévő sírjánál kezdődött, ahol Horváth Vilmos, egyesületünk elnöke beszédében méltatta Szarka Zoltán emberi és sportolói nagyságát, kiemelve, hogy az olimpiai bajnok kapus igazi példakép volt, akire leginkább az alázat és a szerénység volt jellemző. Ezt követően Básti István és Szalay Miklós egyesületünk alelnökével, Gál Lászlóval közösen koszorút helyezett el a két éve elhunyt nagyszerű hálóőr sírján, majd a jelenlévők gyertyagyújtással tisztelegtek Szarka Zoltán emléke előtt.

Az est második részében, egyesület klubhelyiségében Básti István és Szalay Miklós segítségével a szépszámú érdeklődők átélhették a mexikói olimpiai játékok varázslatos hangulatát, a két „stécés” labdarúgó soha nem hallott történetek, sztorik felidézésével tette még emlékezetesebbé a visszaemlékezést. Cseh Géza és Gál László filmösszeállításával emlékeztünk Szarka Zoltánra, sőt a filmkockák segítségével az olimpiai bajnok kapuvédő maga is felidézte pályára lépését a futball szentélyében, a híres Azték-stadionban.

Gál László kérdései nyomán a két olimpiai bajnok vendég saját pályafutásáról is mesélt. Mindketten óriási dolognak tartották, hogy vidékről sikerült bekerülniük az olimpiára utazó válogatott keretébe, ez a hatvanas években óriási dolognak számított. Az olimpiai bajnoki cím megszerzésében dr. Lakat Károly szövetségi kapitány elévülhetetlen érdemeit emelték ki, aki óriási pedagógiai érzékkel bánt a játékosokkal, jól tudta kezelni a Varga Zoltán „disszidálása” miatt kialakult váratlan helyzetet. Elmondták, hogy egyszerűen leírhatatlan érzés volt a dobogón állni az Azték Stadionban és hallgatni a magyar himnuszt a győzelem után.

Básti Istvánt az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula dobta be a mélyvízbe, igaz még balszélsőként, de hamarosan igazi helyére került, a játékmester szerepkörébe. A labdával mindig is jó barátságban volt, csakhamar közönségkedvenc lett Tarjánban. Bár hívták budapesti csapatokba is, de ő hű marad nevelőegyesületéhez. A bajnoki bronzéremre ma is büszke, de nagy bánatára az AEK Athén ellen, az UEFA Kupában nem sikerült kivívniuk a továbbjutást, így nem léphettek pályára a következő fordulóban a Liverpool ellen. Az aktív játék befejezése után fogtechnikusként, majd sportvezetőként dolgozott nyugdíjazásáig.

Szalay Miklós labdarúgó pályafutása nehezen indult, 14 évesen jelentkezett egy játékostoborzóra, sokan voltak, így már nem jutott neki szerelés. Sportágat váltott, négy évig igazolt asztaliteniszezője volt az SBTC-nek. Ő sem gondolta volna, hogy visszatér, de mégis a futballnál kötött ki, hála Grosics Gyulának. Tehetsége révén csakhamar a válogatott keretébe is meghívót kapott, egy alkalommal pályára lépett az A-válogatottban is. Az olimpiával kapcsolatban említést tett a japán gólkirályról, Kamamotóról, aki egy alkalommal a félpályáról fejelt kapura. Szalay Miklós technikás, óriási munkabírású labdarúgó volt, a híres Szalay, Répás, Básti középpályás trió motorja. Krónikus veseproblémái miatt 26 évesen, pályafutása csúcsán kénytelen volt visszavonulni. Húsz évig edzőként dolgozott, bevallása szerint nem volt erős kezű edző, inkább játékospárti.

Básti István és Szalay Miklós is részt vett októberben a Magyar Olimpiai Bizottság által, az 50 éves jubileum alkalmából szervezett mexikói utazáson. Az est végén itt szerzett élményeikről is meséltek. A jó hangulatú beszélgetés végén a hálás közönség vastapssal köszönt el a két szimpatikus sportembertől.

Esemény kategória

Videó archívum

20 év 20 percben

Az Aranycsapat elfeledett legendái

Pars Krisztián olimpiai bajnok

Szarka Zoltán portré